Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


melyik út a jó út?

2013.08.12

Azt mondják, hogy vannak az ember életében különböző szakaszok, pontok, gócok, akármik.... amikor meg kell állni és eldönteni, hogy merre tovább.

Amikor  úgy döntöttem, hogy egyedül folytatom, hagytam magam, és legfőképp a lelkem, hogy erősödjön, hogy kiheverje, hogy feldolgozza és ami a lényeg, hogy tanuljon belőle... hogy a következő alkalommal ne követhesse el ugyanezeket a hibákat. Mert én hiszem, hogy csak akkor válhatunk jobbá, ha fel tudjuk dolgozni, és tudunk rajta/magunkon változtatni. Hiszen azért lett vége, mert valamit nem jól oldottunk meg, nem figyeltünk oda, nem voltunk elég jók, nem feleltünk meg a társunk által elvárt feladatoknak.... hát így van ez, de ha képesek vagyunk változtatni, akkor talán a következő már jobb kell, hogy legyen...persze, ha nem esünk bele ugyanabba a gödörbe .-)

Szeretem a technikai vívmányokat, újdonságokat....tegnap elmentünk kirándulni, majd hazaérve kártyaolvasó, LED TV és már néztük is a képeket....imádom..... és akkor ott a net, és a közösségi háló, mely úgy hozza vissza korábbi éltünk emlékeit, személyeit, hogy azt jó pár évvel ezelőtt még csak álmodni sem mertük... de valóban jó-e, hiszen nem csak szép emlékek vannak.... annak, hogy az ember gyermeke éli az életét, próbálja tartalommal megtölteni, annak az is hátránya, hogy a régi jók és kevésbé kellemesek egy idő után törlődnek. Nálam ez úgy működik, hogy az arcok megvannak, de a nevek... na azzal bajban vagyok.... pedig olyan jó lenne megkeresni a régi ismerősöket, megtudni, hogy hogyan alakult az életük stb. A minap viszont egy ismerősnél megláttam egy nevet, zsenge kamasz szárnypróbálgatásaim első időszakára tehető ez a személy.... talán az első szerelem jelzője is illethetné, de annyira az őskorban volt, hogy ki emlékszik már arra, hogy mennyire is volt ez kamaszos fellángolás, esetleg szerelem? Persze az érzés megvolt.....  kedves, aranyos, ultrajóképű  fiú volt, emlékszem hogyan volt berendezve a szobám, emlékszem, hogy mennyire izgatott voltam, amikor vártam, hogy találkozzak vele.... szerelem volt ez, na, hiszen ezek az érzések annak a tünetei.... majd valami vagy valaki miatt véget is ért ez a szerelem.....

És a közösségi háló adta moden lehetőség 24 év távlatából, egy óceánnal elválasztott, időeltolódásos csetelésének köszönhetően kell megtudnom, hogy miért is vonult ki az életemből ez a szerelem.

Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.”

-Márai Sándor

 

Mi az élet célja, a te számodra?

Meghívlak, hogy gondolkodjunk együtt: Mi az élet célja?
Talán jó lenne, ha mindegyikünk időt szakítana és leülne egy csendes sarokba és megírná élete hátralevő részének forgatókönyvét. Próbáld meg egyszer te is. Szabad kezet kapsz. Beírhatod a siker-kudarc, a könnyek-nevetés, a hosszú élet-a rövid élet, az agónia-extázis összes mennyiségét. Teljhatalmat kapsz az élvezet, a hatalom, a pénz, a hírnév és kapcsolataid felett. Mit tekintenél ideális életnek? Igazából mit akarsz leginkább?
Esetleg segítene, ha leírnád a te „tökéletes napodat”, vagy egy listát írnál arról a tíz tevékenységről, amelyet a legjobban kedvelsz. Ha elmélkedsz azon, amit leírtál, bizonyára tisztábban meglátod legmélyebb vágyaidat és szükségleteidet.
A kérdés ez: Mi az élet célja, a te számodra?”

-John Powell

 

Nemrég viszotn megnéztem egy filmet.Bakancslista, nagyon megfogott, hiszen éljük az életünket, sodornak a napok, hetek, hónapok... de valóban boldogok is vagyunk? Amikor megtudtam, hogy várandós vagyok, le kellett tennem a kávét, étrendet kellett váltanom, másképp kellett gondolkodnom, hiszen felelős lettem két életért, akiket nagyon akartam, és a legjobbat szerettem volna adni nekik.Ebben voltak lemondások, kedves dolgokról...és akkor érted meg, hogy nem is olyan nagy áldozat, ha nem azt eszed, amit éppen szeretnél, vagy nem azt teszed, hanem olyan dolgot, ami értelmesebb és hasznosabb a benned fejlődő életnek is...és persze neked sem ártalmas. Valóban az a legfontosabb, hogy legyen egészséged, mert akkor képes vagy dolgozni és pénzt keresni, de kell, hogy munka után fel tudj töltődni, mert nem éghetsz ki.... ott van két kis élőlény,a kik függnek tőled, akiknek te vagy a minden, példakép és mentsvár.... minden átalakul, a helyére kerül a születésükkel.

De az út még nem ért véget, egy nagy kaland az egész, nincs akadály, nincs hátrány, vannak még megoldandó feladatok, és a kérdésekre ott vannak a válaszok is..... hiszek benne...hiszen hiszem, ha látom, és látom, ha hiszem .-))))ez a berögzült optimizmus, amit semmi és senki nem tud letörni...ott lesz bennem, még élek és mert hiszem, hogy minden út oda vezet, ahová tartanom kell, a kitérők pedig csak a javamat szolgálják, hogy tanuljak, hogy elgondolkozzak, hogy jobb emberré válhassak, hogy meg tudjak állni és oda tudjak figyelni másokra is...mert semmibe nem kerül a boltnál segíteni az idősebbnek feladni a csomagot, vagy csak egy kis jót tenni...ezt tanítom a gyermekeimnek is, hiszen ezt viszik majd tovább... Lesznek rosszak, gonoszak és törtetőek, amitől megóvni nem tudom és nem is szeretném, de ott szeretnék lenni, egy ölelésre, egy kis bátorításra....ámen